Szerző: HRPortal.hu
Az álláskeresés, mint „szakma” a közvélekedés szerint a HR-hez kapcsolódik. Pedig nem… Marketing, értékesítés, márkaépítés leginkább. Láthatóvá válás, tárgyalástechnika, következetes jelenlét kell a gyors sikerhez. Akkor is az álláskeresésed kell előkészíteni, ha épp nem keresel állást. Mert amikor keresel, már majdnem késő, de legalábbis időveszteség akkor összerakni az álláskeresős pakkot, és kissé mindig ad-hoc marad, szemben egy évek alatt épített profillal. Leginkább az online térben kell most jelen lenni, amióta pandémia van. A címbeli kérdést viszont kb. a jobangeli kezdetek óta teszem fel az álláskeresőknek.
Kezdődött az önéletrajzokkal: az egyszeri álláskereső telerakta a volt munkahelyeinek céglogoival, szépen kronológiai sorrendben visszafelé, ahogy kell. Leírta a volt munkahelyeit: cégnév, mit csinált a cég, mettől meddig dolgozott ott, végül azt, mi volt a pozíciója, majd leírta, mik voltak a feladatai. Jónak tűnik? Hát nem az… Mert mi is a „termék” egy álláskeresésben, amit el kell adni? Miért gondolja, hogy a céglogo kell az önéletrajzára? Miközben lehet, hogy saját magáról nem is tett rá fényképet. Leginkább azért ilyen sok CV, mert az első sablonok így néztek ki, azokat faragjuk publikálásuk óta. Amit HR-esek raktak össze kapitalista külföldiában, majd betört a rendszerváltáskor Magyarországra, és amikor már volt net, publikálták a magyar HR-esek, segítségül. Az a céges nézet jelent meg a CV-kben, amiről ők azt gondolták, hogy látni akarják: uniformizált, rövid, tömör, általánosított – azaz semmitmondó. A Europass CV volt a hab a tortán – sikeresen kiirtott minden egyéni gondolatot a CV-ből, és irreleváns adatokkal teli CV-standardot alkotott. Mostanra kitölteni is kínlódás a portálon keresztül, így szerencsésen eltűnik lassan. Helyette majd a CV builder oldalak rombolják tovább az álláskeresők lehetőségeit. Manapság mindenféle netes platformon mutathatjuk meg leginkább magunkat szakmailag, ha akarjuk és merjük, és győzzük idővel, munkával.[fblike] Lehet szakmai blogot írni, lehet Linkedinen, Facebookon, Instagramon, Pinteresten, Tiktokon stb. megmutatkozni. Álláskeresőkkel közösen nézegetve a saját profiljaikat, megintcsak gyakran fel kell tennem a kérdést: és te hol vagy?
A Facebookos álláskeresésben nem igazán hiszek, mert túl nagy a zaj ott, túl sok a téma. Kékgallérosoknál tud jól működni, ill. speciális álláskereső csoportokban és szakmai csoportokban van jó esély állást találni. Erre 2022 februártól megszüntetik a Facebook Jobs funkciót. Nem kár érte, még én sem tudtam, hogy van/volt ilyen, idegesítő bugnak tartottam, amikor a hirdetéssé konvertálta egy-két keresésemet, amit posztként írtam volna. Erre most kiderült, hogy ez egy termék volt… Hát, megleszünk majd valahogy nélküle 🙂 A Facebook csoportokban való sikeres kereséshez is érdemes megmutatni Téged, a magánembert – vagy egy kicsit a szakembert is. Értem én, hogy büszke vagy a gyerekeidre, a kézműves alkotásaidra, a díjnyertesen szép kutyádra, macskádra, megosztanád a közönségeddel milyen szép tájakon jártál stb., Légy is büszke mindenre, ami jó érzéssel tölt el az életedben! De sokszor magáról a profil tulajdonosáról nincs egy kép sem… Ha ennek nincs valami komoly akadálya, akkor magadról is tegyél ki egy vállalható képet, hogy a magánemberi mivoltodat láthassa mindenki. És miért kell ez? Mert pl. az álláskereső csoportokban az ott lévő munkaadók azonnal kattintanak a jelentkező profiloldalára. Hogyan máshogy ismerhetnének meg nagy hirtelen? Oké, később majd küldesz önéletrajzot, lesz állásinterjú. De a Facebookon így kezdődik… És persze ne legyenek kétségeink, bizony utánunk járnak a toborzók is itt – ezzel nem értek egyet, de tenni nem nagyon lehet ellene. Ha már ilyet tesznek, szabad a Facebookot akár általad gyártott szakmai tartalmak, videók megosztására is használni. Az is lehet stratégia, hogy teljesen elbújsz: az ilyen álláskeresőknek azt szoktam tanácsolni, hogy a teljesen zárt profilján két infót osszon meg: a Linkedin profilja linkjét és a szakmai titulusát. Ha egy toborzó kutat utána, ennyit fog találni, érti is a célzást, hogy menjen a Linkedinre tovább kutatni.
Linkedin – szakmai profil vagy marketing?
A Linkedines önmeghatározás régebben nagyon jól működött, anno még lehetett látni, ha valaki sales manager, vagy financial assistant, esetleg software tester etc. Erre most megjelent egy viszonylag új trend: mindenki ír magáról egy méteres, semmitmondó marketingizét, amiről azt hiszi, hogy vonzó és érdekes a közönségének. Saját vállalkozást vivőknél érteni vélem a stratégiát, ill. tudom, hogy egyes munkavállalóknak a munkahelye fizet premium profilt, cserébe elvár ilyen marketinget. Ennek “hatékonyságáról” külön is értekezhetnék, de a személyes márkára gyakorolt romboló ereje egyértelmű. Mert egy munkavállaló/álláskereső nekem ne írjon olyat a Linkedinen a pozíciója megnevezése helyett hogy: „Helping companies to get the most out of their implemented systems, technology and people with providing special high-tech solutions for …” – tovább is volt, de inkább hagyjuk. 3 sornyi bullshit volt .. Azért merem idézni részben, mert javaslatomra már törölte az egyébként nagy tudású és tehetséges jelölt ezt az izét. Neki is feltettem a címbeli kérdést. Fogalmunk sincs belőle, ki ő és mihez ért, de legalább a toborzók keresésére sem jött elő a profilja, és keresőrobotok sem találtak rá, sőt még a Linkedin Jobs algoritmusok sem tudtak neki érdekes álláshirdetést mutatni, hiába volt az „open to work” badge a fényképén. Implementált robottechnológiák optimalizálásával foglalkozik presales mérnökként, és nyugat-európai lévén sokat fizetett a profilja rendberakásáért egy karriertanácsadónak. Lett is all-star Linkedin profilja, és nulla eredményt hozott hónapokig, nem új állást. Aztán hívott engem, mint barátját, nem megy az álláskeresés; van ötletem? Én is csak akkor találtam rá a Linkedinen, amikor kifejezetten a nevére kerestem, pedig 1st connection – a szakmai profiljához illő kulcsszavakra keresve nem került elő nekem sem. Tanácsomra beírta végre, ki is ő valójában, mérnök, robottechnológiák, konzulens – szakmai identitás ugye – és lőn állástárgyalás 2 héten belül, úgy, hogy őt keresték meg. A kedves kis career coach 150 EUR-ért azért mondhatott volna ennél okosabbat is, honlapja szerint nem tűnt kutyaütőnek, így nem hagyott nyugodni a dolog. Nem tudta, hogy milyen apropóból, de írtam neki egy emailt, hogy én vagyok a Jobangel Hungary-ból, lenne egy szakmai kérdésem, mint tanácsadó a tanácsadótól kérdezem, hogy ezek a kiírások mennyire jól működnek szerinte. Legyezgettem a hiúságát, hogy mi még nem tartunk itt, de én a jövőt is ismerni akarom. Elhitte 🙂 Az indoka az volt, hogy így bővíti a lehetőségeit az álláskereső, így meg tudják találni rokon szakterületek, specializálódhat stb. Válaszát olvasva könnyebben felsikítottam. Oké, én is szoktam bővíteni a keresési köröket, de ennél sokkal kifinomultabb stratégiával, és persze józan ésszel.
Legyél ott!
Itt jön a személyes márka, azaz personal branding. Pont az ellentéte a fentieknek. Amikor nem elbújsz, nem rébuszokba öntve, virágnyelven körülírva a tudásod marketingeled magad, hanem igenis megmutatod, mit tudsz, mit csináltál eddig, kerekperec. Senki sem fog a méteres hablaty fölött gondolkodni, ki is vagy te. Vagy bemutatkozol, és ezzel bizalmat ébresztesz, vagy továbblépnek. A Linkedin profilod minden időpillanatban legyen alkalmas arra, hogy az érdeklődők lássák, kivel van dolguk: ha állásról, ha üzleti ügyben akarnak tárgyalni veled. Ha állást váltanál, csak be kell kapcsolnod az open-to-work kapcsolót, semmi további faragásra nincs szükség.
Tehát a Linkedinen a neved alá a szakmád, pozíciód kerüljön, nincs mit sunnyogni. A rendszerváltás hajnalán még szokatlan volt, hogy a névjegykártyára is felírtuk pl. “okleveles villamosmérnök”, a project manager meg a network specialist akkor még nem mindenkinek mondott sokat, és az akkori munkahelyem azt akarta, hogy lássák az ügyfelek: olyan emberrel beszélnek, aki érti is, amit csinál. Van, ami örök, pl. a szakmaiságod bemutatni egy szakmai profilon sosem lesz rossz ötlet. A Linkedin profilnak van egy „project” szekciója is (lsd. jobboldali kép, hogyan hozhatod elő), ha üzleti titkot nem sért, ide is írogathatsz viselt dolgaidról. Abban a narratívában, hogy: megcsináltam, elértem, megoldottam, kifejlesztettem, létrehoztam – én, én, én. Nyilván mindezt megfelelő és valós szövegkörnyezetben. Ha csapat tagja voltál, ha egyéni harcos, ezt őszintén és tárgyilagosan érdemes feltüntetni. Más eredményét nem sajátként feltüntetni, mert ezek legalább egy szűk szakmai réteg számára publikus ügyek, tehát a csúsztatás hamar kiderül és nem komoly szakembernek fogsz látszani, hanem kamuzó szerencselovagnak, ha kamuzol. A sztorizásra remek vázlatot ad a STAR model*, ez alapján szép történeteket lehet írni a múltbeli eredményeidről. Mérnökök, folyamatspecialisták, válságmenedzserek, logisztikusok próbálkozhatnak a Lean A3** mentén mesélni, ill. ez jelenleg zajló ügyek leírására is jó lehet (üzleti titkot ne adj ki!!!). Ennek egyetlen veszélye, hogy a kis sztorik terjedelme felveszi majd a versenyt a Háború és békével 🙂 Ezek a modellek valójában problémamegoldás tervezésére, menedzselésére lettek kitalálva, de erre is jók, nahát…
Egyediség = eredményesség
Haladóbb álláskereső a STAR-ban bátran felcseréli az Actiont és a Taskot, ha az szolgálja a mondandója lényegét. Aztán ha az állásinterjúztató is (fel)ismeri a sémát, magyarázkodhat, hogy szándékos volt a csere és miért volt – mert előbb kellett lépni valamit, mint ahogy rámosztották a feladatot, aztán már rámosztották, mert először én léptem meg, amit kellett – naná, hogy én keveredtem ilyen interjúztatóhoz 🙂 De az egy kellően jó szakmai minőség, amikor már arról beszélgetünk állásinterjún, hogy akkor STAR, meg A3, meg eltérés a tankönyvi sémáktól szakmai indokból – azaz a tudás gyakorlati alkalmazásáról, és nem arról, hogy milyen állat lennék. Ide lehet eljutni, ha megmutatod a szakmai oldalad, alaposan: tudtok arról beszélgetni, ki mit gondol a szakmáról, milyen helyzetekben voltatok már, miket kellett megoldani. Lesz egy kis közös-sors-összeköt élmény, meglesz a közös hang, nem vizsga lesz többé, hanem egyeztetés. Tudja mindkét fél, mit várhat a másiktól: szakmailag is, de egy ilyen beszélgetés már az emberi hozzáállást is megmutatja. Na, így lehet jó vezetőt találni egy informatív szakmai álláspályázattal – amivel TE vagy bemutatva, nem az, hogy mennyire tudod előregyártott CV formátumba, egyes elvárások szerint egy oldalba(!) beletaposni a szakmai önmagad történeteit. *Situation-Task-Action-Result **Reason for Action (background) – Current State – Target State – Gap analysis – Solution (suggestion) – Action plan – Confirmed State
Forrás: https://www.hrportal.hu/hrblog/jobangel/es-te-hol-vagy_—hogyan-mutasd-meg-a-szakmai-oldalad-a-kozossegi-mediaban_-20220103.html